Bombázás, bosszú, bizonytalanság: ez lenne Trump rémálma Iránban – szakértő a Mandinernek

Két nappal ezelőtt Csicsmann László, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója lapunknak azt mondta, az Egyesült Államok támadni fogja Iránt, és a zsidó állam lesz ennek a legnagyobb haszonélvezője.

S ez most be is következett: az amerikaiak az izraeli légierő után brutális csapást mért a perzsa atomprogram kulcshelyszíneire. Összesen hat bunkerromboló bombát bevetve megsemmisítette Irán legfontosabb, fordói atomlétesítményét, emellett lebombázták a natanzi és az iszfaháni atomlétesítményeket is.

„Az izraeliek elvégezték a munka javát, tavaly októberben, illetve a mostani hullámban megsemmisítették Irán légvédelmét, azt csináltak a légterükben, amit akartak” – fogalmaz lapunk megkeresésére Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatásvezetője.

Donald Trump elnök ugyan próbált korábban nem elköteleződni, számára jobbnak tűnt egy deal, hiszen amíg volt valamilyen perzsa légvédelem, az leszedhetett volna amerikai gépeket is. Így viszont csak a pontot kellett feltennie az i-re, azzal, hogy az atomlétesítményt megsemmisítette amerikai bombákkal. Most pedig ugyanúgy igyekezhet kommunikálni, hogy ez volt a béke ára – foglalja össze a helyzetet Sayfo, aki szerint az is látszik, hogy 

Nem véletlen, óva inti őt ettől az iraki példa, ahol hiába deklarálták a győzelmet 2003-ban, még további nyolc esztendeig elhúzódtak a harcok.

A kérdés persze, hogy mi lesz ezek után.

A perzsák bosszúja

Ugyanis közben Irán fokozott erejű válaszcsapásokat mért Izraelre, ahonnan egy helyi magyar forrásunk is nyilatkozott, közvetlenül az óvóhelyről.

Azonban Teherán még mindig nem támadt meg amerikai érdekeltségeket, pedig lenne rá lehetősége, hiszen viszonylag közel számos amerikai támaszpont vagy létesítmény található, bőven a megmaradt iráni közepes hatótávolságú rakéták hatósugarán belül, mint arra a brit Telegraph térképes cikkében is rámutat.

Az iráni rezsim persze szeretne bosszút állni, de most a legfontosabb számára a túlélés, ezért kérdéses a bosszú mértéke, még ha óriási is az arcvesztés. A szakértő felidézi, hogy 2020-ban, amikor Donald Trump utasítására Kászem Szulejmánit likvidálták – és egyébként Irán messze nem volt olyan „fogatlan”, mint most – Teherán beérte szimbolikus válaszcsapással, rakétázással, ami inkább saját népének volt üzenet, nem kifelé. A szakértő szerint ez most is reális forgatókönyv, 

Jelenleg amit Teherán legfeljebb képes megtenni, hogy amíg van rakétája, lő minden irányba ezzel destabilizálja a térséget, és felveri az olajárakat. Másra ugyanis nem nagyon maradt ereje. S végtére is, ahogy Sayfo mondja, az eredmény ugyanaz lesz, vagy lehet, mintha most sikerül leállítani az egész konfliktust: az európaiak vagy az arabok közvetítésével létrejön valamiféle megegyezés. 

De mekkora is a kár?

A CNN egyik elemzője kifejtette, hogy az iráni atomprogram már vagy hetven éve indult, még a sah alatt, vagyis az iszlamista fordulat előtt (egyébként amerikai és izraeli támogatással), így nem fognak lemondani róla. Ugyanakkor erre vonatkozólag Sayfo kiemeli, hogy még ha össze is raknának valamilyen bombát a megmaradt készletekből, akkor sincs azt hordozni képes ballisztikus hordozórakétájuk, amit most beszerezni, amikor az egész világ figyelme Iránra összpontosul, nagyon nehéz lenne. „Vagyis hiába a szándék, ha a képesség hiányzik” – összegez.

A NASA nagy hőhatást detektált a fordói létesítmény közelében, ugyanakkor arról is voltak hírek, hogy a támadást megelőzően műholdfelvételek szerint nagy port láttak a létesítmény közelében, vagyis nem elképzelhetetlen valamilyen kimenekítés, ahogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint sem nőtt a sugárzás a bombázás után. Itt inkább az információhiány dominál, ahogy a szakértő megjegyzi, az atomenergia ismerői szerint egy ilyen feldúsított uránkészlet bombázása sem jár azzal a hatással, mintha egy működő atomreaktort ért volna találat.

 – vélekedik Sayfo.

Logikus lenne egy terrorhullámtól tartani, elsősorban Európában, hiszen ha az állami struktúrák és csapásmérő képesség visszaesik, ez még mindig a radikális iszlamisták eszköze, ám a síita Irán nem rendelkezik olyan kapacitásokkal – és radikalizálható európai migránstömeggel – e téren, mint egyes szunnita csoportok, véli a szakértő. Irán ráadásul rá van utalva Európa jóindulatára, ezért aligha akarja kiásni a csatabárdot.

Irán leállna – és Izrael is?

Nem csak a perzsák hozzáállása a kérdés, hanem a zsidó államé is. Sayfo szerint Izrael deklarált célja az iráni atomprogram visszalövése volt a startvonalra, a rezsim bukása csak hab lett volna a tortán. Ugyanakkor változásokat is beindíthat ez a támadássorozat – ami a 2023 október 7-i Hezbollah-terror dominóhatásának legkomolyabb eleme –, akár az iráni rezsim működésében is a belső válságok révén, arról nem beszélve, hogy annak legfelső vezetője, Hamenei ajatollah is 86 esztendős.

– teszi hozzá a szakértő. 

A kimerülésnek az is jele, hogy a Hezbollah maga is csendben tűrte legnagyobb patrónusa lebombázását – teszi hozzá. Sayfo szerint az elmúlt évtizedek óta most először van esély arra, hogy beáll valami olyan regionális rend, ami adott esetben a gazdasági kooperáción és az egymás mellett élésen alapulhat, vagyis Trump békeüzenete – bármennyire is ellentétesnek hat azzal, hogy Amerika a „szokásos módon” bombázza a Közel-Keletet – egészen racionális megközelítés lehet.

Nyitókép: Brendan SMIALOWSKI / AFP